A város felé vezető úton egy rendőr áll, keresztbe a kocsijával. --Mi történt?-Kérdezte James. --Egy nagyon csúnya baleset történt. Egy, a városba menő busz félúton megcsúszott és feldőlt az út közepére elálva az utat. Mindezek után még kettő személygépkocsi is beleütközött, és az egész kóceráj felrobbant. Senki nem élte túl. --Ez tényleg csúnya történet. Merre juthatok el a városba? --A hegyet megkerülve van csak út a városba ezen kívül. De én arra a maga helyében nem mennék, ugyanis óriási a omlásveszély. Nem akarok még egy hasonló balesetet. --Én azért megpróbálom. Ezzel elhajtott. Az úton semmiféle baj nem történt. Volt egy kis rom az úton, de minden baj nélkül kikerülte. Miután meglátta a városkát mostani állapotában és visszaemlékezett a régire, elég sok különbséget lelt benne. Az utcák sárosak, piszkosak, tele vannak szeméttel. Az utcai táblák állapota is romlott. Rozsdásak voltak, és a levegőben valami bűz volt. Elindult a város belseje felé. Minden ködös volt. A temetőbe indult megnézni a felesége sírját. Belépett a fekete kapun melynek két oldalán egy-egy bronz oroszlán volt található evvel a felirattal: "Mi védjük a Lelkeket!". Beljebb haladt. De ott nem volt semmi. Se sír, se a helye. Szemét megdörzsölve újra körbenézett. Sehol semmi. Ahogy kifelé indult sírást hallott, ezért elindult a hang felé. Első látásra egy fiúnak látszott aki a rokonai nyughelye felett sír. --Szia!-szólt James-Hogy hívnak? Mient elhangzottak ezek a szavak egy fegyver csillant meg a ködön átszűrődő kis fényben, és a kisfiú a fejéhez szorította. --Hé! Arra semmi szükség! Tedd el! Nem akarlak bántani. --Bocs.Csak nagyon megijedtem. Azt hittem te vagy